Go Olaf go!

Olaf Stapledon
  • I. Amelyben Olafról kiderül, hogy szürke eminenciás.

Hál’ Istennek, nem túl gyakran fordul elő velem az irodalom területén, hogy olyan alkotóra akadok, aki gyökeres hatással volt valamely műfajra, de a neve az újdonság varázsával hat rám és még utalást sem hallottam rá. Ennek az esélye SF területen kifejezetten elenyésző. Ám ennek ellenére a nem túl távoli múltban sikerült egy remek brit úriemberbe botlanom egy antikváriumban, aki Olaf Stapledon névre hallgatott, de úgy tűnik, a hírnév átka valahogy elkerülte. A könyv először szép Post-apoc hangulatú borítójával vonzott magához, de nem sokkal azután, hogy elolvastam, lábhoz rendeltem a kutya és a google után az ember legjobb barátját, a wikipédiát, majd ráuszítottam az íróra aztán csak ámultam mint Mr. Weasley a konnektoron. Egy korban alkotott és jó ismeretségben volt pedig olyan emberekkel, mint pl. H.G. Wells, akinek boldog emlékét kiterjedt rajongótábor őrzi itthon is. Angol nyelvterületen valamivel ismertebb, de ott sem az ő nevét zsolozsmázva alszanak el este az SF rajongó palánták, holott, úgy gondolom, semmivel sem volt kisebb hatású és képességű író, mint a másik. Ő ihlette meg pl. Freeman Dysont, az azóta lassan toposszá váló Dyson-gömb névadóját, de A.C. Clarke , C.S. Lewis, Stanisław Lem és Brian W. Aldiss is bevallottan merítettek tőle.

  • II. Amelyben Olaf megalománnak bizonyul

Dehogy a lényegre térjek, az antikvárium vadászmezőin a Galaktika Baráti Kör finom zsíros kidaványát, az “Utolsó és az Első emberek” című csodát sikerült elejtenem. A könyv azt a már-már perverz megalomániával határos célt tűzte ki maga elé, hogy egy kötetben tekintse végig a leginkább talán szellemi értelemben vett emberiség evolúciós pályafutását, egészen Stapledon saját korától (az Első emberektől) a faj milliárd évekkel későbbi végő pusztulásáig (ami a Tizennyolcadik emberek alatt éri el). Megjegyzem egyébként, Mr. Stapledon kicsire nem ad, úgyhogy a magyar fordításban tudtommal meg nem jelent Star Maker lapjain hasonló módon az egész értelmes élet történetét elmondja. A “szellemi értelemben vett” kifejezés azért szükséges, mert genetikai tekintetben a történet vége felé már épeszű mai ember nem nevezné a saját fajtájának az akkori embereket, hiába van közöttük töretlen leszármazási vonal. Természetesen egy ilyen történet teljes részletességgel való leírása esetén azt maximum a Tizennyolcadik emberek vehetnék a kezükbe (igen, az még van nekik), de mivel azt úgyis ők diktálják a narrátornak, ennek nem lenne sok értelme. Így hát az események haladtával a nézőpont fokozatosan tágul, és kisebb közjátékokkal akár évmilliókat ölel fel fejezetenként a könyv vége felé. 3. Ha figyelembe vesszük, hogy az írás 1930-ban, a második világháború, a tudományos világkép megreformálása és az első komoly számítógépek előtt született, akkor látszik igazán, milyen ékes példája a könyv annak, hogy Stapledon megdöbbentően pontos megérzésekkel ötvözött, kötöttségeket nem ismerő képzelete mi mindenre képes. Az még különösebben nem is meglepő, hogy a könyv gyakorlatilag megjósolja a második világháborút, hiszen azt már többen megtették közvetlenül az első vége után. Az már annál figyelemreméltóbb, hogy hajmeresztő pontossággal leírja a golbalizációs jelenséget, az USA “A Világ Rendőre szerepét” és úgynevezett kultúrájának mindent bekebelező diadalmenetét, az energiahordozók mértéktelen és haláltáncszerű felhasználását (amely gyakorlatilag az Első emberek bukásának legfőbb oka). Megjelenik az írásban a jövőbeli, hatalmas erejű Kína és az USA konfliktusa, bakteriális fegyverek, házméretű, biológiailag manipulált emberi agyak és áramkörök amalgámjából épült szuperszámítógépek, és így tovább, sorra olyan dolgok, amelyek a mai modern SF-nek vagy éppen a valóságnak is elemei. Néha kifejezetten az az érzés lengi körül a leírásokat, hogy Stapledon szinte csak a mai kifejezést és a technológiai hátteret nem ismerte a dologra amit megjelenített, de minden egyebet igen, pl. a génmanipuláció esetében.

Ami miatt még inkább kedves az írás a szívemnek, az annak a tévhitnek a félredobása, ami még a mai világban is mélyen gyökerezik, jelesül, hogy az emberi faj jelen állapotában valamiféle hegytetőre ért, ahonnan letekinthet fejlődése korábbi szakaszaira, de ahonnét tovább már nincs út. Stapledon emberisége olyan akár az agyag, az evolúció örökkké gyúrja-alakítja, új formákba kényszeríti az evmilliók folyamán. Még azzal a tévhittel is sikerül leszámolnia, hogy az evolúció valamiféle ideális lény felé való tökéletesedést jelent. Stapledon emberisége többször majdnem az állati lét határára kerül, nem csak kultúrális, de biológiai értelemben is, ahogyan a törzsfejlődés kevés híján kioltja benne az értelem szikráját (sőt, egy mellékágon meg is teszi). Ezzel együtt, az emberben mindig megmarad valamiféle különös lélek, amelynek fejlődése független a hús formáitól és végigkíséri a fajt egészen a végig.

III. Amelyben Olafot jobbára hájjal kenegetik

A lelkesedés a legjobb élményeket íratja le velem, de azért a könyv persze nem tökéletes. A legszembetűnőbb hiba a kissé száraz stílus, ami lehet ugyan, hogy szándékolt, de attól még nem teszi olvasmányosabbá a könyvet. Mr. Stapledon néhol megmosolyogtatóan naiv tud lenni, másutt meg szügyig érő pátoszban dagonyázik, de ezeken az ember azért túlteszi magát, mint ahogyan a lassan nyolcvan éves tudományos “tényeken” is, amiket szerencsére mértéktartással kezel, nem pedig parádézik velük és ezért sokkal inkább érdekesek mint zavaróak. Így hát, ha nem is kínálja magát kifejezetten, az Utolsó és Első emberek egy nagyon fontos könyv, hiszen azon kívül, hogy önmagában is jónak mondanám, egy SF rajongónak igazi Kojak-nyalóka, ugyanis számtalan későbbi alkotás magvát pillanthatja meg benne. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a mű mindnekinek annyira elnyeri a tetszését, mint nekem, de személyesen rúgom rá a budiajtót mindnekire, akinek lehetősége van elolvasni, mégsem teszi meg. Igen, ez egy ajánlás volt.

Advertisements

~ Szerző: vespacrabro - január 7, 2010.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: